nem igazán tudok jókat aludni. egyfolytában álmodok. hülyeségeket. amiknek általában ahhoz van köze, ami éppen aznap történt, vagy mostanában foglalkoztat. nah, de tegnap éjjel... készültünk vmi fellépésre, tánccal. aztán (asszem a pécsi) sportcsarnokban volt a fellépés. kb.…

úgy kezdtem a napot,h kiborítottam fél liter teát a szőnyegpadlóra, persze a papírjaimra is ráfolyt....mi jön még ma?

mi a jó életnek kell így ordibálni? miéert ilyen vékonyak a falak? miért nem lehet nevelni?  mikor lesz már április? mikor lesz napsütés? mikor lesz nyugalmam? meddig tart a téli depresszió? mikor tanulok meg angolul?akkorát káromkodnék most ................…

nem csak az angolom nem jó este, de a magyarom se. ma kompromisszumom lett, komplexus helyett...

"Ez csak hó! hipp-hopp elolvad!" (Ugye Sister?!) és így is történt. elolvadt az összes hó. még délelőtt volt. és szép is volt, mert néha kisütött a nap. fel is hívtak a a suliból,h a hó miatt ma este nem lesz óránk. a gyerekeknek is csak délig volt. érthetetlen és…

megmaradt a hó. teljesen behalt itt minden. a gyerekeknek nem volt ma suli. állítólag két évtizede nem esett (ennyi) hó. nem nagy. abszolút nem. mondjuk otthon is szok ennyitől behalás lenni, de ott azért mert hülyék. itt tényleg szokatlan dolog. otthon azért nem...nah jó. most…