ma volt az utsó spinnigórám. olyan aranyos volt a kis team, foglaltak nekem is bicajt. mert ez ált úgy műkszik,h érkezési sorrendben választhatsz bicajt. persze az ismerősök szoktak foglalni egymásnak, egymás közelében. van egy pár fős aktív csoport, akik ált minden hétvégén járnak, sőt, szentem hétköznap is szoktak. egy-kettővel már köszönő viszonyban voltam. meg úgy össze-összemosolyogtunk. és tegnap ez a group egymás mellett tekert, beleértve engem is. ez azért fontos nekünk, mert az álló tekeréseket együtt, ritmusra, egyszerre szoktuk nyomni. így sokkal jobb. nem értem azokat,akik nem ütemre tekernek. (az edző is úgy teker) vagy ütemre, de nem ugyanavval a lábbal. tök jól néz ki,ha egyszerre mozgunk. szemben van tükör és abban nézzük. szóval tegnap 7en hajtottunk egyszerre és óra után volt egy kis körbekérdezgetés,h ki jön másnap is. engem is megkérdeztek. mondtam, jövök. utoljára. ma én voltam az utsó (a kis csopiból). volt egy bicaj közvetlen mellettük, de volt rajta törcsi, így a következőre ültem. és akk szóltak,h a másikat, mellettük, nekem foglalták. tök jó érzés volt. része voltam a csapatnak! és együtt tekertünk, izzadtunk, szenvedtünk... aztán csokival is megkínáltak,de nem kértem. edzés után bűnözni??? mondták,h jó vagyok! ;) jó utat kívántak, sok sikert a jövőre és mondták,h adjam tovább az ernie (az oktató)- stítust otthon. (mert mondtam,h otthon nem jó a spinning)

aztán itthon elkeztem pakolni. szortíroztam a papírjaimat, amik felhelmozódtak a suliból, szorólapok, banki papírok stb. elraktam kabátokat, csomó ruhát, szótárakat. lassan megtelnek a táskáim, de cuccom még sok van.

most értek haza az itthoniak. sétálni voltak. lassan vacsi. közös. szerintem ez is az utolsó lesz.