a tenger

 2008.10.25. 19:01

Azt hittem,h 100 évig alszom. Pedig csak fél 9 volt,amikor ébredtem. 7ágra sütött a nap. Felhívtam a sportcentrumot,h van-e hely még a ma délelőtti pilates-re. Volt. Összeszedtem a cókmókom; a biztonság kedvéért tettem be fürdőruhát is. Most nem az a csaj tartotta az órát. Ő tényleg kezdő órát tartott. Csomót beszélt a légzés és a testtartás fontosságáról. Utána gondoltam, úszok egyet. Ill. először kitaláltam,h a fitnesz termet fogom igénybe venni. De ez nem olyan,h csak bemész és edzegetsz. Természetesen kell fizetni, de összállítják az edzéstervedet, segítenek a gépeket helyesen használni... Inkább az úszást választottam. Kellett volna fizetni,de én belógtam. :) Az uszinak és a fitnesz résznek is van külön öltözője. A fitneszöltözőből lehet átmenni a spa részbe és az usziba is. Így történt,h megÚSZTAM a fizetést. De még jó is, mert alig úsztam pár hosszt, sipoltak,h mindenki hagyja el a medencét. Vmi egész medencés gyerek program... Erre nem gondoltam.

Aztán azon tanakodtam magammal,h merre tovább. Már nem volt olyan szép idő, de gondoltam, megnézem a tengert. Kevertem a városban. Azt sem tudtam, hol vagyok, csak a táblákat próbáltam követni. Nagyon nagy forgalom volt; dugó. Aztán megérkeztema Bognor Regisbe. Nah, igen, és hogy jutok le a tengerhez? Csak mentem. Éreztem merre van. Hívott. Egyból odataláltam. Sétáltam egyet, benéztem a shopping utcába, aztán visszamentem a partra. Nagyon fújt a szél. A Nap próbálkozott eljönni,de csak egy-két sugár jutott át a felhők között. Sokan sétálgattak vagy játszottak a gyerekeikkel. Gumicsizma és eredj!!! Csináltam pár képet. (Fel is tettem őket a Picasamra. http://picasaweb.google.hu/kraftani ) És elérkezett az idő,h megkóstoljam a fish&chips-et. Naggggyon finom. Semmi extra. Rántott hal és hasáb burgonya. De nagyon jó a hal bundája és a krumpli is másmilyen volt. (Nyilván nem napraforgó olajban sütötték.) Papírsüvegbe csomagolták. Leültem a tengerparton és ettem. A sirályok egész alacsonyan és közel hozzám repkedtek, a gyerekek szaladgáltak, a tenger hullámzott, zörögtek a kavicsok. Minden békésnek, természetesnek, egyszerűnek tűnt. Én is csak ott "voltam". Jó volt csak úgy lenni. Eszerűen. Egyedül. Bár megfordult a fejemben,h mennyivel szebb lenne "a fiúval", mégsem éreztem magányt. Csak egyedül voltam. Én.

Asszem lassan megbarátkozok magammal. Sok időt kell még együtt lennem Anival.

A bejegyzés trackback címe:

https://anima.blog.hu/api/trackback/id/tr71731425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása