Hűha, mennyi minden dolog van itt. Tennivaló. Ennyi ruha... Hál' Isten tiszta. Mert mosni mostak, meg az új szárítógéppel meg is szárítottak mindent. De mire én azt elpakolom, kivasalom... most egy ágyra vannak felhalmozva. Az biztos,h nem fogok unatkozni. Jah, ma amikor mentem suliba, Jane megköszönte a mai munkámat. :)

Persze ma már sikerült levernem a klazúrt a kezemről. Természetesen a balról. Nem kicsit.

A suliban meg olyan keveredés volt. Nem nagyon értettem. Aztán bementem az irodába. Mivel új 'term' indul, új csopik vannak. Kérdezték,h szeretnék-e vizsgázni. Igen. De ők arra nem készítenek fel,amire én mennék. Ennek ellenére betettek egy vizsgár felkézító csopiba. Hihetetlenül antipatikus a csoport. De talán hasznos feladatokat fogunk csinálni.

Visszavittema könyvtárba a könyveket,amiket nagy nehezen kölcsönöztem ki Karácsony előtt. Nem akarták kiadni, mert azt gondolták,h nem megyek vissza. Aztán odaadták,de csak jan 7ig. Szóltam,h én csak 10én jövök vissza. Jó, nem baj, ahogy visszajövök, vigyem be. Be is vittem.Egy máik srác volt ott. Le akart rólam akasztani 15 fontot vagy mennyit. De kimagyaráztam és elengedte.

Belültem a kocsiba. Fordítom a kulcsot- semmi. De még csak egy kattanás se. Rajta felejtettem a világítást. Azt a .... Hát persze,h potyogtak a könnyeim. Apát hívtam először, de sajnos ő is csak annyit tudott segíteni,h hívjam fel Jane-t, mert ezt egyedül nem tom megoldani. Jane azt tanácsolta,h menjek vissza a suliba és kérjek segítséget. Tök nyugodt volt a hangja; vele is elő szokott fordulni. Akkora mázlim volt. A suliban van szak-képzés. Autószerelőket is képeznek. A műhelyben meg még dolgoztak. Egy tök rendi hapsi segített is. Hozott egy kis "cuccos"t rátette az aksira és röccre indult a kocsi.

elfáradtam