... azt akartam még tegnap leírni,h félig angolul álmodtam már. Vagy inkább negyed részt. Mindeneset bíztató. :)
Meg az is kimaradt,h egyre jobban megy a vezetés.
Nehéz ez a blog írás. Napközben megvannak a jó kis gondolatok és estére elszállnak. Pedig ma is miközben Mike(nem az itthoni)-nál takarítottam, azon járt az agyam,h milyen kerek mondataim lesznek este. És most egy sem jut eszembe.
Engem nagyon zavar,h minden alkalommal azt írom,h "ma ez meg az volt, aztán amaz meg emez" és a következő nap újból: "ma...." Nem lehet túl izgi ezeket olvasgatni. vagy?
Mivel nincs jobb ötim: MA reggel a bankban kezdtünk Jane-nel és nyitottunk nekem egy számlát. jah, és mielőtt elindultunk, kaptam egy csekket 120 fontról. A múlt hétre. Nem étem... lehet,h a mostanira is? Vagy-vagy. Jövő hét elején jön a postával a kártyám és a csekkfüzetem. Már várom. Jobb lenne,ha nem is kapnám kézhez, csak,ha megyek haza. Attól félek, hamar elköltöm,ha beszabadulok a városba.... vagy Londonba. OHHH!
Itthon be akartam fejezni az ablakpucolást, de nem igazán haladtam vele. ***va nehéz egy szárnyas emeleti ablak külső felét megpucolni a szobából. Nem lett túl szép. De nem érdekel. Szentem őket se. A lenti ablakok pont olyanok már,mint az emeletiek voltak. Pedig múlt héten pucoltuk...
Du Mike-hoz menetem takarítani. Nagy a kosz, nagy a kosz. Én nem tom Delphine mit csinált ott eddig,de porolgatva nem mostanában volt. (Ezt múltkor nem is figyeltem.) de úgy általában véve most nem volt olyan gáz a lakás. Neki hamarabb kellett mennie, mint ahogy én végeztem volna,de tudtam,h hova kell tenni a kulcsot,ha megyek el,mert azt már Delphine is mutatta. A pénzt meg otthagyta a pulton. 1 fonttal többet. Vissza kellett volna adnom belőle? Én eltettem. :) Majd legközelebb pontosan fizet,ha nem tetszik neki!
Aztán ma nekem kellett összeszednem a csajokat a suliban/ból és elvinni őket fazekaskodni. Először Daisy maradt, aztán Hollyt kellett otthagynom. Így felváltva voltak itthon. Hááát! Először Hollyval szenvedtem. Sütit akart enni. Mondtam,h majd vacsi után. De amíg fölcuccoltama szobámba bejött MIke és adott neki. (Persze aztán el is ment.) Nem akarta megérteni matekpéldát. Pedig elég egyszerű volt. Szentem nehezebbek is meg tudna oldani. Hiába próbáltam segíteni neki, nem értette meg. Aztán elkezdett sírni és faképnél hagyott. Kicsit később utána mentem és mondtam neki,h csak segíteni akarok. Makacskodott,h nem tudja. Újból neki láttunk,de csak hajtogatta az ő verzióját és nem értette meg amit magyarázok. (Nem az angolommal volt baj, a feladatot nem értette.) Amikor már láttam,h mindjárt sír, elüldtem az apjához. Hát ő is ugyanazt mondta amit én... Daisyvel is le kellett futnom a sütis kört,de kiegyeztünk egy kis gyümölcsben. Szőlőt evett. Tanulás közben. (Jah Holly is úgy olvasott,h közben majszolta a sütit.) De úgy, mint egy mohó disznó. Aztán ő hál'isten meg tudta csinálni a házikat,de közben egyfolytában hülyéskedtett és nem akart szót fogadni. BESOKALTAM! ÉS ma én vagyok az esti babysitter. Ki fognak akasztani? Nem lenne jó.
Mitől ilyenek a mai gyerekek? Hisztisek, szófogadatlanok, szemtelenek, egyfolytában veszekednek stb. stb. Pedig minden családban másképp nevelik a gyerekeket és a végeredmény ugyanaz. Olyan aranyosak lennének ezek a lányok is,ha egy kicsit összekapnák magukat. Okosak is, a családi háttér is rendben van. Tényleg nem értem.
Nagyon fáradt vagyok. És éhes! (ezt sem tom, mitől; nem étem)
A mai bejegyzésnek lehetett volna az is a címe,h NEM ÉTEM. Ez egy ilyen nap,h nem sok mindent értek. Majd holnap...
