Visszaértem Angliába! Fáj a kis szívem, nagyon-nagyon. Jó volt otthon, és milyen jó lesz majd legközelebb. Alig hiszem el,h 4 hétig nem voltam itt. Sűrű volt otthon a program. Beraktároztam a szép emlékekből,h tudjak min sírni itt. Nah, tessék... 5 perce gondoltam rá,h annyira nem is vészes újra itt. Erre máris mocsaras a szemem és folytogat a gombóc a torkomban. Sokat fogok én még itt sírni,asszem. De most nem vagyok szomorú, csak ahogy eszembe jutott az a sok minden...
De most ennek az elkövetkező pár hónapnak is hamar el kell telnie. Nem engedhetem meg magamnak,h magam alá essek. Új terveket szőttem otthon a továbbtanulásommal kapcsolatban. Turizmus és vendéglátás továbbra is, csak az intézmény és a nyelv más. Nem angolul akarom mégsem tanulni, és nem a gazdasági főiskolán, hanem a Corvinuson. Egyetem. Mások a szakosodási lehetőségek és több külföldi ösztöndíj ajánlat. Csak ehhez még sok-sok pontot kell gyűjtenem. Felsőfokú angol nyelvvizsgával asszem felvennének. De ha két ponttal lejjebb menne a ponthatár a tavalyihoz képest, akk még a közép is elég lenne. Ha meg nem,akk főiskola, de magyarul. Hááááát! Felköthetem a gatyám. Április elején be kellene vállalni,h biztos megjöjjön az eredmény és legyen időm honosítani a beküldési határidőig. A vicc az egészben az lesz,h ha még a közép angol sem lesz meg, akk a főiskolán csak angol nyelven tanulhatom a szakot.
Tényleg nagyon szép 4 hetem volt. Szinte mindenkivel találkoztam,akivel szerettem volna. A Karácsony kicsit hangulat-mentesen telt el,de legalább békében, feszültségek nélkül. A síelés meg fantasztikus volt. Talán ilyen jó még sose. Gyönyörű helyen voltunk. Puha volt a hó, volt gyors felvonó, ugye anya? Csak aza fránya hószag... Igaz,h 14 órát utaztunk, de szerintem megérte. (Könnyen dumálok,mi, apa? Nem nekem kellett vezetnem...) Először tartottam tőle,h közös szobában lesz az egész család, sok lesz a surlódás, vita. De nem. Mindenki rugalmasan kezelte a dolgot. Esténként csomót filmeztunk. Barbival kétszer elnéztünk a helyi bárba. Sokat nevettünk. Én szokásomhoz híven előadtam az összes infantilis tudományomat. (Lehet,h soknak tűnt így egyszerre, kedves családom, de ezt most osszátok be tavaszig!)
Szóval... HAZA érkezni és OTTHON lenni jó! Köszönöm!
