Elmentem járni egyet, mert szabad lett a délután. Kellemes őszvége. Megy le a nap. Pedig még korán van. De legalább volt egy kevés napsütés. Tegnap szebb volt. Nagyon szép. Pont olyan szép, napsütéses őszi nap volt, mint amikor egyszer régen a Zöld meg a Sárga nem mentek el osztálykirándulni, hanem inkább otthon maradtak maguk lenni. A Sárga most is maga volt. Egymaga. Együtt a rengeteg szívmelengető, sírvafakasztó emlékkel. Érezte a régi parfüm illatát, látta a régi ruhák színeit, itta a régi teát és dúdolta a régi dalt. Gondolatban Pécs utcaköveit koptatta és boldogan robogott haza a délutáni, tömött buszon, mert otthon már várták és sütött a nap.